Atlétika
Szabó Beatrix
MTK legendárium | 282. rész
Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „Az úszásban a neve fogalom lett” 63. rész.
Az MTK-alapító az összes sportágak közül különös fogékonyságot a vízisportok iránt érzett. Az úszás után talán legkedvesebb sportneme, a szandolinozás (kajakozás) és vitorlázás volt, melyekben ugyancsak úttörő szerep jutott számára.
Szekrényessy Kálmán sporttapasztalatai – miként fél századdal korábban Széchenyinek is – nyugati tanulmányútjaihoz köthetők. Szekrényessy, mint az „összes sportoknak rajongója” hamar felismerte a hazai elmaradottságot, és kellő buzgalommal hasznosította külföldi tapasztalatait: „Távolról sem vagyunk annak barátai, ha gépiesen majmolják a külföldet, akár intézményeiben, szokásaiban, nézeteiben, akár pedig újításaiban, erkölcseiben, divatjában, de ha oly hasznosat látunk ott, amely viszonyainkhoz alkalmazva nálunk is hasznos lenne, bűnös oktalanság volna azt nem utánozni.”
Szekrényessy Kálmán neve eggyé forrott az úszás fogalmával, mit jól szemléltetnek a későbbi évtizedek hírlapi tudósításai, melyek közül álljon itt kettő:
1880-ban a londoni hosszútávúszásra készülő hölgy kapcsán a magyar sajtó nemes egyszerűséggel csak „nőnemű Szekrényessy”-ről beszélt, míg 1904-ben az Adriai-tengerben lezajlott úszás kapcsán ezt olvassuk:
„Az úszók messze elhagyják a cölöpöket s a mély vízben megindul a bukdácsolás, oldal-háton való úszás-virtuskodások, mérkőzések, s annyi egyszerre a fiók Szekrényessy Kálmán, mintha csak az összes partmenti fiatalság konkurenciát akarna csinálni a mi európai hírű veterán vízi bajnokunknak.”
Még idős korában is előrukkolt néhány kimagasló úszóteljesítménnyel, mint az 1902-ben Walkoverben végrehajtott úszás, vagy a Balaton 1902-es, utolsó átúszása, melyet az elsőhöz hasonló mértékű fogadással kívánt összekötni:
„Úgy értesültem, voltak és vannak, akik azt mondják, az előtt talán képes voltam a Balatont külsegély használata nélkül átúszni, most azonban, mint 56 éves azonban képtelen vagyok erre, kiváltképpen szemük láttára. Ha az illetők nem szószátyárok, hanem állításukat pénzfogadással készek támogatni, úgy vagyonosabb ismerőseim több ezer koronára rúgó pénzfogadást kínálnak az illetők ellen, ama föltétellel, hogy ők a netán megnyert fogadásösszeg felét a Hírlapírói Segítő Egyesületnek adományozzák.
A versenybizottságot a budapesti napilapok sportrovat-vezetőiből alakítanók meg. Föltételül csak azt kötöm ki, hogy a balatonfüredi Deák Ferencz-sétány partjáról a tihanyi partra, s onnét nyomban vissza, külsegítség használatának kizárásával történő úszásra. Kötött fogadás legalább 5-6 ezer koronára rúgjon. A tét s az ellentét a Hírlapírói Segítő Egyesület pénztáránál előre leteendő. Ez évi augusztus 20-áig tartom fönn eme fogadásajánlatot. Tisztelettel, Budapesten, augusztus hó 4-én, Szekrényessy Kálmán hírlapíró.”
Az úszás végül sikeresen megvalósult, a fogadás részleteiről azonban nem rendelkezünk információkkal.
